2016. május 28., szombat

Erdei meló című mese

Erdei meló
Írták: Baglyocskák 


      Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr volt egy erdő. Az erdő kellős közepén volt egy tisztás, azon állt egy narancssárga iskola. Abban az iskolában tanított Szilveszter bagoly tanár úr 35 tanoncot. Egyszer híre ment egy izgalmas tanulmánynak, amelyet a szomszédos mezőben találtak ki.
     Bagoly tanár úr egy nap kiválasztotta 8 kedves tanoncát: Nyuszit, Mókust, Pillangót, Méhecskét, Farkast, Rókát, Mackócskát és Őzikét, hogy megismerjék az erdő költőit, íróit.
A tanoncok az ajánlott költők, írók közül 2 költőt választottak: a kis sünit (László Noémi) és egér urat (Kovács András Ferenc). Hónapokon keresztül éjt nappallá téve olvasgatták, tanulmányozták verseiket a kis tanoncok. Mindegyik kis állat a kuckójában gondolkodott, írt és majd a kész dolgozatot elküldte Mackócskának és Méhecskének, hogy összesítse egy nagy PDF dokumentumba. Mókuskának az anyukája levelet írt az Erdély TV csapatának és már aznap este Mókuska által Méhecske megbeszélte egér úrral, hogy egy keddi napon déli 12 órakor találkoznak.
Így történt, hogy a 6 kis tanonc pirkadatkor útnak indultak és déli 12 órára elérték a megbeszélt a G caffét. Először Őzike ért oda, utána Méhecske, Mackócska, Farkas, Mókus és végül egy kis késéssel Nyuszi is beugrált. Egér úr már ott ült a barátaival és várta már nagy szeretettel a lurkókat. Mindegyik tanonc kikérte magának az innivalóját. A csutakokon ülve egér úr mesélt az életéről. Persze nem nagyon szeret erről a témáról beszélni és kissé kerülte is a kérdéseket, de annál többet mesélt az írókról.
     Mindegyik erdei állat rájött arra, hogy az a személy, akit csak a versek által ismertek meg valójában egy talpig úriember, aki művelt és minden téren tájékozott. Igaz, hogy egér úr megnehezítette a tanoncok dolgát, mert egy kérdésre olyan sokat válaszolt, hogy azt sem tudták mit írjanak le és mit ne. Ez a bőbeszédű ember elmondta, hogy mennyire nagyon sokszínű a magyar költészet. Árgus szemekkel hallgatták az erdei állatok a történeteit. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy milyen idegen nyelven verset írni, az egyik kedvenc költőjét idézte, aki azt mondta: "Olyan verset írni idegen nyelven, mint kesztyűben zongorázni".
Mesélt még arról is nekik, hogy a boldogság mellett szomorúságot, hiányt és ürességet érzett és érez mai napig amikor kiadja köteteit. Elmondta nekik, hogy sok költő van akit kell olvasni mert általuk lehet fejlődni, művelődni. Azt is megtudták a tanoncok, hogy egér úr sokkal kisebb volt mikor írni kezdett mint ők most. Majd a legvégén azt árulta el magáról, hogy szeretne még verseket írni, de nincs ideje mert ő most főszerkesztő. És egy verset nem egy nap alatt szokott megírni, hanem ezek folyamatok. Az erdei állatok, nagyon-nagyon remélik, hogy tényleg ki fog adni egy ujjabb kötetet, amelyet majd kicsinyeiknek és később tanoncaiknak olvashatnak, taníthatnak.
     Vidáman haza ugráltak, másztak, ballagtak a tanoncok az erdőbe. Ott egy keddi délután összeültek, megírták történetüket és elkészítették a kiadott tanulmányhoz a játékokat. Őzike ragasztott, Mackócska rajzolgatott, Róka, Farkas vágicsált, Mókuska pedig az ujját is elvágta 2 helyen azért, hogy legyen mivel játszatok ma, ti gyerekek. Pillangó is besegített a tanoncok munkáiba és Nyuszi pedig a számítógépes dolgokon szorgoskodott. Legvégül Méhecske jegyzetelt, fényképezett és megírta a mesét a többiek segítségével.
Miután befejezték a munkálatokat egy nagyot takarítottak maguk után, mert az erdőt piszkosan nem szabad hagyni. Mindenki hazaballagott a saját kuckójába, hogy kipihenje magát.
   Itt a vége fuss el vége és aki nem hiszi az járjon utána a: baglyocskák8.blogspot.ro oldalon


Így készült:

2016. május 17., kedd

László Noémi verseinek elemzése

  László Noémi 1973-ban született, Kolozsváron. Magyar-angol szakon végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Jelenleg Bukarestben él, tolmácsfordítóként keresi kenyerét. Hét verseskötete jelent meg, ezen kívül közölt antológiákban, illetve számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmányi tagja.

Tanulmányai:
- 1987–1991 Báthory István Líceum, Kolozsvár, matematika-fizika osztály
- 1991–1996 magyar-angol szak, Bölcsészkar, BBTE, Kolozsvár
- 1996–1997 MA, Brit kultúra és civilizáció, British Council - BBTE, Kolozsvár
- 1996–1998 román-magyar nyelvű fordítói szeminárium, Soros Alapítvány, Kolozsvár
- 1998–2001 Doktori iskola, Modern angol irodalom, Angol-amerikai intézet, ELTE, Budapest Téma:    Ember és természet viszonya Thomas Hardy költészetében. Védésre várva
- 2003 nyár, kutatás, Merton College, Oxford, Nagy-Britannia

Mint látható igen nagyfokú tanulmányokkal rendelkezik a költőnő, melyek hozzájárultak számos sikeres kötetet megírásához, ezen kívül közölt antológiákhoz is:
- 1996 Render. Angol nyelvű antológia, Korunk, Kolozsvár
- 1997 Fagyöngy, Székelyudvarhely
- 2001 A névjegyen. Tizenkét fiatal szerző, szerk. Papp Endre, Magyar Napló, Budapest

Kötetei:
- 995 Nonó , Erdélyi Híradó, Kolozsvár
- 1996 Az ébredés előterében , Mentor, Marosvásárhely
- 2000 Esés után , Erdélyi Híradó, Kolozsvár
- 2004 Százegy, Erdélyi Híradó – FISZ, Kolozsvár
- 2009 Papírhajó, Ráció Kiadó – Erdélyi Híradó Kiadó, Budapest-Kolozsvár
- 2010 Feketeleves, Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár - Ráció Kiadó, Budapest
- 2010 Labdarózsa, Bookart Kiadó, Csíkszereda

Illetve számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban is megjelentek versei, melyeket az olvasó nagy szeretettel lapozta fel és olvassa a költőnő szívhez szóló verseit .
Folyóiratok melyben megjelentek László Noémi versei :
Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Napsugár, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld, Szivárvány.
Az hét kötetet, bennük a több száz vers, melyek minden korosztály számára igencsak közkedveltek, s a sok munkának köszönhetően számos díjban is részesült szerteágazó költészetének elismeréséért :
- 2004 - Irodalmi Jelen költészeti díj,
- 1999 - Petőfi Sándor irodalmi díj, 1997 - A Tokaji Írótábor díja,
- 1996 - Sziveri János díj, 1996 - Látó debüt-díj,
- a Magyar Írószövetség Sziveri János díja,
- 1995 - A Román Írószövetség debüt-díja.

,,A ki nem mondott szavak költője’’ -igen gyakran így emlegetik László Noémit. Mindannyian megfigyeltük több hónapos olvasgatás után, hogy a költőnő gyakran nem mond ki szavakat, gondolatok-sorok mögé rejt és az olvasó feladata feltárni a versek gondolatvilágát, hogy megfejtse a ki nem mondott szavak varázsát.
Igazán boldogok vagyunk , hogy őt választottuk, mivel megannyi élménnyel és tudással gazdagodtunk a versei tanulmányozásai során.

László Noémi versei azért voltak érdekesek számunkra, mert szinte minden verse egy valami új dologra tanít meg bennünket, vagy valamelyikünk fontos élethelyzetéhez kapcsolódik. Bátran elmondhatom, hogy a versek olvasása közben mindegyikünk meglelte az ő személyes kedvencét melyet gyakran szívesen olvas,akár boldogan oszt meg másokkal . Igen , a költőnő veresei mindig tartogatnak meglepetéseket. A címből kiindulva teljesen másra vár az olvasó a végén, ezáltal sokkolva marad. A versek olvasása közben belefeledkezünk a gondolatainkba és hagyjuk, hogy a versek magukkal röpítsenek minket. Olvassuk és olvassuk őket sokszor akár órákon keresztül. Szavai megérintenek és egy-egy versnek igen személyes üzenete van az olvasó felé, mely még inkább megkedvelteti magát.
Versei különlegesek, nem lehet beskatulyázni, hisz nem a megszokott 4 soros szakaszai vannak és nem a megszokott rímeket használja. Bele visz egy kis csavart egy kis varázslatot, amely által az olvasónak gondolkodnia kell és a saját képzeletét,
nézőpontját használnia és megértenie a versek mondanivalóját mely talán mindenki számára más és más lehet.
Mindegyik versének kedves kis mondanivalója van , legyen az szerelmes vers, gyermekvers vagy akár más típusú hiszen minden egyes szakasznak, sornak üzenete van az olvasó felé , melyeket gyakran másféleképpen értelmezünk és ettől lesznek egyéni kedvencek.
Sok verse olyan, mintha egy kis történetet mondana el, valamit leír, vagy bemutat. Gyakran akár úgy érezhessük, hogy ez a történet akár rólunk is szólhatna . Sok a cselekmény a versiben, akár egy rövidke mesét olvasnánk, mely elkápráztat és a mese birodalmába repít el .
Kiemelkedő elemek a tárgyak és gyümölcsök a verseiben, melyek igazán szemléletessé teszik költeményit, ezáltal az olvasó előtt megelevenednek a versek , mintha mi is a részesei lennénk ennek a csodának.
Az hiszem, hogy jó pár kötet elolvasása után elmondhatjuk, hogy versei mind valamilyen érzéseket váltanak ki az olvasóból, a verseket olvasván valami emlék elevenítődik fel bennünk. De úgy gondolom , hogy mindenki nevében beszélek , ha azt mondom, hogy mindegyik versét szívesen olvassuk és nem csak most hanem a továbbiakban is nagy kedvencünk lesz.


Felnőtt versei
"Aki járatos az erdélyi magyar irodalom történetében, annak kellemes emlék, tudatba beágyazódott formula a székelyudvarhelyi remete, Tompa László gyönyörű mondata, amellyel Áprily Lajos költészetének örökérvényű auráját megadta: „Tiszta és tö- mören kifejező szavaiból valami csodálatosan édes kantiléna árad.” László Noémi Papírhajó kötetének versvilágához sem lehet más irányból közeledni. Tiszta, tömör, és akár egy kantiléna, dallama elszáll, aztán visszatér, visszhangzik kö- rülöttünk, és amikor elhallgat, belül, bennünk zendül meg újra.
A papírból készült hajó a törékenységet, a múlékonyságot hangsúlyozza, a „semmiből” való létrehozottságot, mely anyagtalanság akár a vers létmódjának, keletkezésének metaforája is lehet. A hajó pedig, az irodalom jól ismert toposza, az utazásra, a vízen való előrehaladásra, a folyamatos és szükségszerű változásra irányíthatja a figyelmünket. Ahogyan a törékeny kis papírhajó az állandó változás közepette mozog, úgy próbálnak meg László Noémi légies, álomszerű, finom kis versei is újabb és újabb hatások között változni, megtartva mindeközben egy jól körülhatárolható állandóságot, elsősorban a klasszikus formákhoz és bizonyos visszatérő motívumokhoz való ragaszkodással.
László Noémi Százegy című kötete igazi nagy siker, talán ezért is hívják ’’a szép versek mesterének’’. Verseit olvasva felemás érzésekkel maradtam , melyek arra késztettek, hogy elgondolkodjak a sorok sokszínűségének mondanivalóján melyek igazán megérintenek. . Úgy érzem, hogy a hitelességen túl a költőnő a mélybe merészkedik és a magasba emelkedik.. A szavakkal olyan bizonyossággal játszik, mintha nem akarná tudni , hogy ez nagyon is játszma. Verseit olvasva, gyakran elvarázsolva maradunk, gondolatainkban elmerengünk és átadjuk magunkat a szövegnek. Csak ajánlani tudom, ezt a kiemelkedő verseskötetet, mely nagyon megszerettette magát és igazi kedvencem lett."
Felnőtt versei által egy kicsit elrugaszkodunk a földtől, elképzeljük magunkat a leírt, ábrázolt helyzetbe és bolyongunk egy kicsit a világban. Alkotásai nem egyhangúak: vannak vidám kimenetelűek és vannak melankolikus, szomorkás hangulatú versei.



GYERMEKVERSEI
László Noémi gyerekverseit olvasva valahogy újra mi is gyereknek érezhetjük magunkat. A versei egy más világba repítenek el, ahol megfeledkezünk mindenről csak a játékosság, a rímek az a nagyszerű hangulat vesz minket körül, ami megtalálható a verseiben. Mi személy szerint eddig nem ismertük László Noémi verseit, de biztosan állíthatjuk, hogy most már az egyik kedvenc költönk. Egyszerűen fantasztikusak a versei.
László Noémi Labdarózsa című kötete egy kedves“Ajánlással” kezdődik, amelyben tömören, játékosan megfogalmazza, hogy miről fog szólni a könyve, „Ebben a könyvben idő, fény, madár,/ nyár, ősz és tél fut, száll, ragyog,/ gyümölcsök érnek , fák száradnak el,/ és előbukkannak a csillagok, … .
A verseiben valóban megjelennek az évszakok, azoknak a tulajdonságai, a különböző gyümölcsök (pl. az Augusztus c. versében), különböző fajta madarak (Labdarózsa c. versben). Nagyon feltűnő a verseiben a felsorolások használata, pl. a Fejetlenség ( „Símit, simul, ölel, ápol”) vagy a Farsang (“ Pöttyös, kockás, csíkos, rojtos…Sikít, kacag, szipákol”) című verseiben. A szinomímák használata: “cibál, tör-zúz, tép, tapos/ Beszél, darál, hadar, átkoz” (Fejetlenség)
Alliterációk a/vagy ismétlések : “Mák, mák, mákvirág…Mák, mák, mákgubó”, “Bögre, boka, bögre, boka”, “Szíre, szóra, szűre”,
Az ellentétek a verseiben: “Hosszú volt a nyár,/ Rövid volt a nyár.”, “Kint kutya hideg van./ Bent kutya meleg./ Kint hóba, bent földre/ nem ülhetek./ Kint túl sötét van, /bent nagy a fény.” (Baj c. vers). “Eltörtem a bokámat. Kis bánat, nagy bánat.” (Gondűző)
Ezekben a versekben megjelenik az idő, fény, madár, nyár, ősz és tél, erő, kánikula. Nagyon változatosan és mesésen ír. Személyes kedvenc versem a Például című vers, ebben a versben már rímeket is megfigyelhettük, igazán ritmikus ez a verse. Pl. „Minden napra egy mese: nincs eleje, vége se. Ébredj, öltözz, fuss, siess, odafigyelj, el ne ess!”
Ezeket a verseket bátran tudom ajánlani óvónőknek, tanítónőknek mivel játékosak, a gyerekek is megérthetik őket, tele vannak vidámsággal, ritmikusággal és egy csipetnyi kalanddal . Nagyon magával ragadóak a versei, a felnőtteket is újra gyerekké varázsolja.



Gyermek verseit azért találom különlegeseknek és moderneknek, mert a mai világról szól. A jelenről amit egy gyermek át él: tanulás, növekedés, a mindennapi gyermek problémák. Ezek a versek szólnak szerintem igazán a gyerekekhez, még inkább a kis iskolásokhoz, akik már tapasztaltak, felnőttesen viselkednek de mégis a gyermeki báj, varázslat mozog bennük.
Még azt is kijelenteném, hogy Noémi ír a saját gyermekkoráról, hisz versei egyes szám első személyben vannak írva, belefűzve anyai leírást, apai szigort. Mintha egy törékeny gyerek mesélne életéről, hogy ő a rossz és folyamatosan szidják, hogy miért izeg-mozog, hogy miért rosszalkodik, már ha egy gyereket rossznak lehet nevezni. Megszólják, hogy rendetlen, nem jó testvér. Gyermek versei, szerintem nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is szól. Számomra egy olyan élményt nyújt amit már tapasztaltam gyerekkoromban, mint a legkisebbik családtag. Úgy színt beszél az iskolás élményekről az órán tapasztaltakról, a negatív és pozitív emlékekről, amelyeket a tanárai nyújtottak. Mindegyik versében egy olyan általános dolgot dolgozz fel ritmusosan, rímekkel ellátva, teljes képi beszéddel, amit egy gyerek megérthet, tapasztalhat.
László Noémi játékosságában jórészt különbözik a kortársaiétól. Talán nem túlzás azt megkockáztatni, hogy aképpen bízik a nyelvben, pontosabban, olyan mértékben bízza magát a nyelvre, hogy hangsorok összehangzása segítségével reméli kinyerni a szinte csupán eufonikusan összezengő szavakból a "jelentést". László Noémi a verseiben a gyerekekről és a gyerekkori eseményekről ír a legtöbbet; melyek olvasása közbe mi magunk is újra gyerekek szeretnénk lenni , hogy átélhessük életünk legszebb legmókásabb időszakát. Versi igazán bohókásak jókedvre derítenek , még egy szomorkás felnőttet is . A sorok dallamosságának, a szavak sokszínűségének köszönhetően még minket is elvarázsol , nem hogy a kicsi gyermeki lelkeket akik teljes mértékben átérzik a versek mondanivalóját és szépségét. A verseiből az őszinteség, kedvesség sugárzik, az amire a gyerekeknek leginkább szükségük van. Az Augusztus című versében leírja a nyár szépségeit “eper, meggy, cseresznye “.
A gyümölcsöket alakjuk szerint becézgeti, “Gurulnak a dombok: dinnye, barack, alma”. Sok gyümölcsöt jelenít meg. A vers kezdete a reggelt eleveníti meg, a vége pedig már az estét. Keretbe foglalat történet , mely igazi meglepetéseket nyújt egy gyerek számára.
A Napok című verse egyetlen tömör szakaszból áll. A vers felépítése játékosan van megoldva. Minden nap meg van jelenítve a sorok között, pár kedves jellemzővel ellátva ,hogy a gyerekeknek megkönnyítse a hét napjainak elsajátítását.
Különlegesen szerkesztette meg,mert minden sor a hét napjaival kezdődik és a sorok szavai azzal a kezdőbetűvel folytatódnak amelyik az első volt:
    “péntek pipacspír, pöfeteg,
     szombat szivárvány, szél, szatyor’’.

Így a gyerekeknek játék lesz a tanulás.
A Vándorélet című verse három versszakból áll . Itt megjelenik az ismétlés:
   “Esőt iszom, ej-haj
     átaluszom, ej-haj”

Egy utazást ír le a végtelenségről. A tengerhez,a hegy lábához akar eljutni.
Minden második sor végén megjelenik az ”ej-haj” kifejezés, mellyel az utazásba egy kis vidámságot lop, hogy a gyerekek igazán élvezhessék a kalandot. Kiemelném versei különlegességét és modernségét, amely számomra újszerű dolog, hogy a vers cím nem csak szimplán a címet tartalmazza, hanem a vers része is, hiszen a címet első sorként kell olvasni például a Feketeleves című könyvben.


László Noémi "Feketeleves" című kötete a gyerekek szemszögéből van bemutatva, hogy ők, gyerekek, mit gondolnak a szülei viselkedéséről, a tanulásról, az őket körülvevő világról. Ebben a kötetben levő verseik leginkább 3.-4. osztályos tanulóknak valók, akik átélték már a szülőkkel való vitákat. A felnőtteket pedig megnevettetheti, mert ezek a versek tükrök a viselkedésükről, a nevelésükről…
László Noémi Feketeleves című verse, úgymond egy lázadó vers, amelyben a felnőttek fele fordul és mondja el azt amit a gyerekek éreznek. Az első versében is már megfogalmazza, hogy néhány komoly ember szerint amit nagy betűvel ki is emel, ez a könyv igazságtalan a felnőttekkel szemében. Mégis ez őt nem érdekli, mivel nem gondolja meg magát, hanem elmondja, hogy hogyan is éreznek egy gyerekek valójában . Ebben a könyvében minden vers a felnőttekhez szól, hogy néha menyire elnyomják a gyerekeket és menyire sok dolgot elvárnak tőlük. Ezekben a verseiben van egy fajta ritmikusság viszont nem olyan, hogy minden sor végén van egy rím, hanem hol a sor közepén hol a végén találjuk meg a rímeket. Ez a kötete rengetek tanulsággal szolgál , melyeket ha megpróbálunk megérteni igazán szórakoztatónak is ígérkezhet.

Róla írták:
"Ami továbbra is kétségtelen: László Noémi az erdélyi poéták ama sorába sorolható, akik Dsida Jenő óta az út musica poesis-t össze tudják kapcsolni a mesterségnek szinte kifogástalan tudásával; akik pontosan tudják, mivel lehet kezdeni, zárni a szöveget, hogy versként hasson; ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy mindez mégsem elég a vershez, ez csupán előfeltétele annak, hogy a vers külső alakja (mondjuk így) vonzó legyen."
"Ami általában elsőre eszembe jut László Noémiről, az pozicionális kérdés: a se kint, se bent, se itt, se ott, se fent, se lent (végül is minden játékosság ellenére szomorú) állapot-versei. De ugyanakkor mintha ez a lebegés, a könnyedség adná verseinek súlyát. Mert olykor minden bizonyossága ellenére a keresés költészete ez: a pimaszul hétköznapi dolgok és kitöltetlen helyek tömkelegének kereséséé, s mindenek mögött – önmaga kereséséé. Bár jobbára klasszikus hagyományokat folytat, költészete mégis az erdélyi magyar irodalom egyedi színfoltja."

Ezt ő mondta:
- "Ha a kérdés az, hogy rendezhetem-e úgy az életemet, hogy mindig boldog legyek, akkor ehhez le kell ülnöm egy szép holdfényes nyári estén, mint a mai, és el kell gondolkodnom azon, hogy mi tesz engem boldoggá. Lehet, hogy engem nem is az tesz boldoggá, amit itt elmondtam, csak én azt hiszem".

Interjú Kovács András Ferenccel

1. Mi vette rá, hogy írni kezdjen?
Onnan kezdeném, hogy egy olyan családban nőttem fel, ahol nem igazán írtak, de sokat olvastak. Gyermekkoromban sokat festettem, rajzoltam, a természettudományok, a földrajz, az irodalom érdekelt a legjobban. De ez még nem pecsételte meg a írói sorsomat. Úgy gondolom, hogy gyermekként, mindenki ír, de nem tudja, hogy majd mivé válik. A gyerekekben minden módon létezik egy költő, aki valamilyen módon ki akarja fejezni magát, ezt úgy kell érteni hogy írdogál ezt-az. De ezt senki sem tudja, hogy mivé válhat. Szerintem később ez nálam  egy tudatos választás lett, azt hogy az ember írjon. 11-12 osztályos koromba kezdtem el tudatosan írni. Iskolás éveim alatt látszódott is szépen fogalmaztam, de inkább mindig is humán tantárgyak  érdekeltek. Ez az emberben csendesen érlelődött meg.

2. Hogy érezte magát az első verse megírása, kötete megjelenése után?
 Nem mondható, hogy az akkori körülmények között nehezen jelent meg a kötetem, tehát 23-24 évesen már meg volt az első verses kötetem. Ez 1983-ban volt. Én addig mér elég sok verset újra írtam, különféle stílusokban is dolgoztam, kiváltképp a szürrealista (avantgard). Szerintem egy igazán jó verset az ember csak az anyanyelvén írhat, de kellő hallással, valamelyest nyelvtudással az ember idegen nyelven is tud írni, akár románul, franciául, de ez nem ugyanaz. Idézném Weöres Sándort: „Idegen nyelven verset írni olyan, mint kesztyűben zongorázni”.  Amíg az ember elér az első kötetig a cél, hogy ismerjék meg az embert tehát közölni kell.  Ezek a versek nem a semmiből pattantak ki, ez egy folyamat, jól meg kellett válogatni a tömény versekből a megfelelő szöveget, így jött létre 1983-ban a „Tengerész Henrik” című kötetem. És, hogy milyen amikor az első kötete megjelenik? Ez egy nagyon érdekes kérdés. Ezek ilyen torokszorító dolgok, az ember meghatódik, tapasztalatot ad. Az első kötet egy bíztató lépés az ember életébe, egy bónusz, egy útlevél arra, amelyekre visszajeleztek. Én mindig el voltam bizonytalanodva, hirtelen szomorúságot éreztem, valamit leírtam, valamitől eltávolodtam, de lehet ez egyféle szomorúság, hiszen valami kiszakad az emberből. Az az övé is meg nem is, mert hát ilyenkor a közölt versek elindulnak saját útjukra az olvasó felé.  Vannak olyan költök, akik visszafele átírják saját verseiket, pl. Szabó Lőrinc, de én ilyesmire nem vállalkozom, mert ez úgy hívják pontatlanság és őszintétlenség, azért, mert azt amikor írtam, annyit tudtam, úgy gondoltam. Ahogy ismert: kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni. Második kötet az ember életében azt a kérdést veti fel: „nahát akkor most hogy lesz?” az már nagyon komoly, az komolyabban meg van szerkesztve és az is éli a maga életét. Ilyenkor az ember örömet is érez, de úgy, mint az elsőnél itt is kiszakad, valami eltávolodik az emberből. Ilyenkor az ember a sírás határán van, hiszen ürességet hagy az emberben.


3. Volt önnek olyan személy az életében, akit példaképnek nevezhetne irodalom téren?
 Nem volt. Az az igazság, hogy gyerekkoromban elég sok mindenkit olvastam. Egy olyan színházi családban nőttem fel (apám rendező, anyám színésznő), akikhez gyakran jártak erdélyi magyar írók. Ettől eltekintve nagyon szerettem József Attilát, mai napig olvasom, Babits Mihályt. Édesapámra nagyon felnéztem, de ettől nem nevezhetem példaképnek. Sok hatást át kell engedjen magán az ember, hogy igazi személyiséggé váljon, így válunk érdekessé. Meghatározó pillanat volt az életemben a Gilgames és Homérosz olvasása.

4. Egy egy vers megírásával mennyit szokott ön dolgozni?
Abból indítanék, hogy Weöres Sándornak volt egy olyan diplomadolgozata, aminek az volt a címe, hogy: „A vers születéséről”. Mindig erre hivatkozom, nem tudom másképp elmondani, ő megírja, hogy melyik vers hogyan születik meg. A vers nem keletkezik hirtelen az emberben, hanem a vers egy dallamfoszlány, az két-három szó, nem érzés. Valamikor csak egy ötlet, van olyan amikor félig megálmodik az ember,ami egy mondatból jön, van ami hirtelen jön. De van olyan vers is, amelyet az ember egy-két éven át írja.  Ez a pontos kifejezés szavak kellenek egy vershez. Én mai napig kézzel írom a verseket, nem tudok egyenesen géppel írni. Most is néha ceruzával vagy tollal. Megtörténik az az eset is, hogy hibátlanul jön ki a vers, de van olyan is, amin folyton javítunk. A vers maga egy rejtélyes folyamat. Léteznek olyan emberek, akik géniuszok, de legtöbbször is a verseken komolyan dolgozni kell. Egy dolog, ha az embernek van valami tehetsége, és más dolog az, ha megtanul írni. A vershez nagyon biztosan oda kell nyúlni.

5. Hogyan befolyásolja önt a magánéletében történő dolgok a versek tartalmát, írását illetően?
 Ez csalóka dolog, hiszen ha egyáltalán írásról beszélünk ahhoz szerkezet és stilizáció szükséges. Én azt szoktam mondani, hogy úgy tűnik, hogy magánéleti dolgok is vannak némely versekben, de ezeket mindig fenntartásban kell kezelni, mert a költészet már maga stilizált. Kétségtelenül vannak ilyen verseim is, csak nem ajánlanám az irodalmi történészeknek sem, sem a kritikusoknak, hogy ezekből kihámozzanak valamiket a magánéletemmel kapcsolatosan. Verset írni, az óhatatlanul szerepjáték. A magánéleti dolgok a romantika korban igen erős volt, de Petőfi is stilizált. A romantikának az volt a lényege, hogy közvetlen legyen. Vannak olyan költők, akik a magánéletüket mintha beemelnék a verseikbe, ilyen például Petri György, de kérem gyanakodni tessék ennek valóságában.  Nem szabad elhamarkodott következtetést hozni.

6. Van bármilyen jelentősége annak, hogy olyan sok helységnevet említ verseiben?
Ez inkább a gyermekversekre jellemző, de a felnőtt versek egy részében is megtalálható, ezt úgy szoktam hívni: jelenlétnek, sokféleségnek, dicsérete.
Azért van, mint már említettem az legelején, szeretem a földrajzot, hatodikos korom óta képeslap gyűjtő vagyok. Az egész világról van képeslapom.
Mindig távolságot, ölelést ad az egésznek. Különben, elárulom, hogy Weörös Sándor is földrajz szakot végzett ,és nála is megfigyelhető a tájnevek használata.
Na, már most a gyermekversekben a játék kedvéért, székelyföldi helységnevek, többnyire a játékért, de van számomra jelentőségük olyan mint egy létező és nem létező virtuális világ birtokba vétele. A felsorolás, enumeráció  fontos volt, Umberto Eco: A lista mámora, ajánlom olvasásra…. A felsorolás már maga eksztázis.
Francia szakon végeztem és két mű nagyon fontos volt nekem, két meghatározó 20. szabadi, az  egyik átlepett a 21. század-ba is, Horhe Luis Borges, a 80 évek elején már elkezdtem olvasni, ezek mind a világ egymás mellettiségéhez kapcsolódik, másik most nemrégiben halt meg, egy tanár ember volt, Umberto Eco.
Ez a két elért mű, Eco ,kiváló esszéket írt, nagyon érdekesek, mindent átölelő, a világ teljessége, a világ szépsége, és tulajdonképpen ilyen Volces is.
Na, ugye a helyneveknél tartottunk, és innen kanyarodtam ki, próbálom tartani magam, szerteágazó stílusát, sok minden van erős hatással. Egy angol költött tudok megint mondani, Eliot, egy nagyon nagy lélegzetű, szigorú költészetről van szó. Számomra legalább annyira fontos volt a 20. század világlírája, mint  magyar. Tehát azokat is jórészt magyarul olvastam, kivétel ha nem volt francia.

7. A verseiben a zeneiség, a ritmusosság
Többféleképpen lehet a szavakat összefűzni. Kórus tag voltam, tudok énekli, 91-92, ekkor jelent meg a kötetei, 89 után, nem lehetett rendszeresen közvetíti, cenzúra volt, de ő közben dolgozott… 93-ban jelent meg az első felnőtt kötet, de abban is már rég megírt versek vannak.
Szójáték: a játék miatt van, és az illető vers tárgy ha megköveteli, nem csak gyermekversekben vannak, felnőttek is vannak
(Szilágyi és Hervai Gizella verseiben figyelhetőek meg legjobban a szójátékok)
Vannak más költők akik sokkal komolyabban veszik a versekben a szójátékokkal való játékokat, mint én a szójátékok, és rímjátékok hozzátartoznak a költészethez (megint pl. mond, hogy kik jobbak nála) a színességhez, a sűrítéséhez hozzájárulnak, játékos billegés. (az angol metaforikus, tömör nyelv-Shakespeare-től kezdődik az angol nyelv….)
Latint tanult 4 évig, de nem tud olyan nagyon jól.

8. Ki támogatta…
A szüleim számára meglepetésként kezdtem, 11-12 osztályban, a választás időszaka, olyan típusú voltam, aki  nem hozta felszínre a választásait, soha nem mondtam el, hogy  a szüleim kik.. támogatást leginkább úgy kaptam, hogy író, költő társaimnak odaadtam a műveimet, elolvasták, igazán nagyon nehéz tanácsot adni induló költőnek, nem lehet tanácsot adni, a szakmát meg  kell tanulni és ha tehetség van, azt  gondozni, dolgozni kell… rengeteget kell olvasni, és szeretni, amit csinálsz.
Nagyon sok embertől kapott támogatást, visszajelzések, 70 után, 80 évek elején, néhány írástudó szeretett volna felfedezni. Apám, amikor látta, hogy komolyan verseket írok, jó drukker volt, mindennek meg kellett tanulni az anatómiáját, meg lehet tanulni szonettet is írni, de a használt forma nem teszi az embert költővé. Ha az emberben nincs tehetség, az látszik, a penzumokon túl van a költészet, a nyelv kezelése, kell az a plusz, ami túl van a formán, kell a sokféleség, a nyelv hajítottsága.
A magyar nyelv nagyon jó hangsúlyos, és hangsúlytalan verselésre, a hexameterek, a disztichonok. egyszer hangsúlyos és hangsúlytalan. Fiatal korom óta törekszem a zeneiségre.

9. Inkább felnőtt vagy gyermekverseket ír szívesebben?
2008-tól, kevesebb dolgot írtam, nincs időm, csak a töredékek gyűltek össze, de ln azt tartom, hogy nem is kell minden nap írni, az agy  és a csukló működésén van  a lényeg. A lényeg  a töredékeken van, elkezdem, írok pár sort, majd elrakom pát  napra, egy hétre, egy hónapra vagy akár egy évre, majd egyszer előkerül,… régebben írtam éjjel is, a reggelek, és a délelőtteim foglaltak. Én bármit írok szívesen, legyen gyermek- vagy felnőtt vers, csak lenne időm már rá. Amikor neki fogok, nem tudom, hogy abból gyermek vagy felnőtt vers lesz, van amikor egy dallamból indul ki. Verset írni szeretek a legjobban. Színdarabot szeretnék írni, a 80-as évektől meg vannak a szinopszisaim. A költészeten kívül, leginkább a színház érdekel, a rendező, színdarabokat megírni, ezeket szeretném megvalósítani még.

10.Van a közel jövőben újabb kötet?
Nincs, az elmondott okok miatt, nincs időm. A rendszerváltás után, mivelhogy kiadtak 2 kötetet is, azt hitték, hogy sokat írok, de ez nem így van, mert akkor fel volt gyűlve, és így tudtam kiadni (a cenzúra miatt). Amikor kiad  egy író egy kötetet, akkor a saját kötetétől eltávolodik. Akkor van kész egy vers, amikor kötetbe belekerül, eleje és vége van. A verseknek is meg van a maguk helyük a kötetben, hogy hogy válaszolnak egymásnak. A zenét nagyon szeretem, de nem tudok egyetlen hangszeren sem játszani.






Kovács András Ferenc élete és munkássága

Kovács András Ferenc Szatmárnémeten született 1959. július 17.-én. Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Az ún. IV. Forrás-nemzedék vezéralakja, aki napjainkra a romániai magyar költészet mérvadó egyénisége lett. Mára a kortárs magyar líra kiemelkedő alakjává vált, ezt mutatja az is, hogy az ezredfordulótól kezdve a legnevesebb magyarországi kiadók, a Jelenkor, majd a Magvető adják ki köteteit. Közkedvelt költői jelnéven KAF-ot világirodalmi rangú kortárs magyar líra képviselőként tartja számon a kritika. Különösen híres az az egyedi költői ötlet megvalósító verse, amelyben mindenestül a mai élethelyzetet az elvált férfi karácsonyi magányát írja le. Emelett számos verse szól erdélyi magyarságról-ilyen kiemelkedő verse az Erdélyi töredék, melyet az erdélyi magyarság zsoltáraként emlegetnek. Munkásságáról azt kell tudni, hogy sok verset írt és köteteket adott ki, fent maradtak mai napig vers töredékei. Ezeket nem naponta írta, hanem, "amikor a szavak a fejembe összeálltak, vagy megálmodtam"-a szavaival idézve. A kommunizmus bukása után, a cenzurázás megtörése után, kiadhatta verseit kötetben, amelyeket az idők során írta meg.

 Itt fel is sorolnánk köteteit:
 • Tengerész Henrik intelmei (versek, 1983)
 • Tűzföld hava (versek, 1988)
 • Kótya-lapótya (gyermekversek, 1990)
 • Költözködés (versek, 1993)
 • Lelkem kockán pörgetem (versek, 1994)
 • Üdvözlet a vesztesnek (versek, 1994)
 • Manótánc (gyermekversek, 1994)
 • És Christophorus énekelt (versek, 1995)
 • Jack Cole daloskönyve (versek, 1996)
 • Adventi fagyban angyalok (versek, 1998)
 • Deoressio Transsylvaniae ("négykezes" versek Tompa Gáborral közösen, 1998)
 • Saltus Hungaricus (versek, 1999)
 • Kompletórium (válogatott és új versek, 2000)
 • Miénk a világ (gyermekversek, 2000)
 • Egerek könyve (gyermekversek, 2001)
 • Téli prézli (versek, 2001)
 • Aranyos vitézi órák (versek, 2002)
 • Fattyúdalok (versek, 2003)
 • Hajnali csillag peremén (gyermekversek, 2007)

 Amint fennebb is említettük, nem csak verseket írt, hanem jó esszé, tanulmány író és műfordító is:
 • Scintilla animae (esszék, tanulmányok, 1995)
 • Fragmentum (versek magyar, ill. német, angol, francia nyelven, 1999)
 • Hazatérés Hellászból (Kavafisz-átiratok, 2006)



     Hónapokon át böngészve verseit, köteteit bátran kijelenthetjük, hogy megszerettük ezt a költőt. Nem azokohoz a személyekhez tartozik, aki megszokott verseket ír, legalábbis emlékeink szerint óvodás korunkban, kisiskolás korunkban, nekünk nem olvasott senki Kovács András Ferenc verseket. A projekt keretén ismerkedtünk meg alkotásaival és érdekes módon egyforma a véleményünk a verseiről.
     Alkotásai szerteágazó kultúrtörténeti és művészeti utalásrendszerük miatt olykor felkészült beavatott befogadást feltételeznek, de alapvető érzelmi és szellemi üzenetüket minden olvasó ember be tudja fogadni, aki olykor engedi magát beleveszni a végletekig kifinomult képrendszerbe, máskor meg hagyja, hogy magával ragadja őt a sodró erejű lírai beszéd. Olyan versek ezek, amelyek nem arra vannak "kiképezve" , hogy tanítsanak, mondjanak valami jót a gyerekeknek, hanem arra, hogy elrepítse az "olvasni jó világba, a verseket szeretek tanulni órákra", hiszen versei nem egyhangúak. A rím, az ütem, a ritmus sodrásából alakul ki, amely zeneiségével feldobja a versek iránti érdeklődést. Szinte daloknak lehet nevezni, énekelni lehetne őket. A rímek mellett a ritmusosságok fokozzák az ismétlések, nem csak szó vagy tő ismétlés hanem sor ismétlés is jelen van versei többségében.
    Itt megemlíteném gyermek verseit, hogy azokban túlzottan is jelen van a ritmusosság, a nyelvjáték, a különböző szó fordulat, amely a gyermeki játékosságot és varázslatosságot árasztja. Ilyen játékos részlet: "Haza felé ballag Gál,/ Szamarával ballagdál,/ lassún, lomhán szalad Gál,/ csak kutyája szaladgál." A ritmusosságot fokozza még az is, hogy egyes gyermek verseiben, mint pl: Libuka meg a taliga, Pókai móka, Tyúklétra, annyira megfigyelhető a szófordulat, hogy első olvasásra egy gyereknek is és egy felnőttnek is nehézséget okoz. Tehát nyelvtörőnek is nevezhetnénk. Az ilyesszerű akadályokat, a gyerekek szívesen veszik, hisz élvezettel ugraszkodnak neki és élvezik teljesíteni is azt, hogy ők képesek kiolvasni és büszkék is magukra ezáltal.
   Úgy pedagógusoknak, mint színészeknek, költőknek nyílt kell lenni a világban ahhoz, hogy elismert legyen. Nos ez meg van KAF-ban, hiszen verseiben megfigyelhetjük, hogy képes epikai vonásokat is belevinni, egy egy leírással, párbeszéddel, meséléssel, de mégis ritmusos, mégis verses formában van és izgalmas. Képes újjabb és újjabb álarc mögé bújni, képes róka lenni és verseiben minden lény, állat megszólal valamilyen szinten. Ezekkel a tulajdonságokkal tanítja a gyerekeket, neveli úgy a gyereket, mint a felnőttet és megmutatja, hogy más cipőjében járnánk a világot, jobban értékelnénk a magunk dolgait. A nagyvóravágyó csuriveréb című alkotása is ezt sugallja, hisz a veréb sosem volt megelégedve azzal, ami ő valójában. A vers elején sas akar lenni, de a végére újra vissza változik azzá a személyé aki ő valójában. Ilyen példák árán a középiskolás gyerekek megtudják érteni azt, hogy ők pont olyanoknak kell lenniük, mint amilyenek valójában. Meg tud állítani, minket felnőtteket is egy pillanatra és elmondja, hogy a tücsök zenéje megnyugtat, a szellő susogás lágy, amikor végig simítja arcunkat, így általa fellelhetjük azt a világot, amit a gyerekek próbálnak elmagyarázni a felnőtteknek, csak a mai világban képtelenek vagyunk ezt észre venni. Tehát a gyermek versei a felnőtteknek is szól, miközben a gyermekeknek olvassák a műveket a felnőttek is élvezik, nem unják meg.



     A versekben fellelő motívumait talán ahhoz köthetjük, hogy milyen tantárgyakat szeretett annó az iskolában. Elmondása szerint a tudományok álltak közel hozzá. Ezt tudván nem is meglepő, hogy a természet kincsei, az állatok, helységnevek fellelhetőek verseiben. Ezek a motívumok is hozzájárulnak ahhoz, hogy különlegessé tegyék verseiket. Ez KAF értéke. A földi motívumokat, szoktak más írók is használni, mint pl : a nap, a víz, a hold és ide is sorolnám az állatokat, amelyek a meseiséget, gyermekiséget árasszák, de mégis egy kicsit huncutabb, bohókásabb, módban. Érződik, hogy versei stilizálva vannak, nem tesz rá többet mint amennyit gondol. Talán ezért tűnhet annyira hihetőnek.
    Külön megemlíteném újra a használt helység neveket. A jártasságot is sugallják, azt is éreztetik az olvasóval, hogy el kell menni, meg kell látogatni. Annyira szépen bánik a szavakkal és annyira megfelelő módon olvasztja bele a helység neveket a verseibe, hogy az olvasó érzi, annak értékét. Szól a világi helyekről is: Japán, Amerika, Kína. De vállalni merjük véleményünket, nem csak azért, mert mi is székelyek, erdélyiek vagyunk, hanem azért mert érződik, hogy ő is szereti Erdélyt és azt akarja elérni az olvasóval, hogy ha teheti látogasson el a térségre. Nem csak nagy városokra kell gondolni, hanem a kicsi marosmenti falvakra, csíki vidékekre.
    Újabb különlegességnek tekinthető az egyik verse, a címe: Holderdő. Mint jövőbeli pedagógusok, úgy gondoljuk, hogy ez a vers egy nagy segítség lesz a gyerekeknek a hét napjai tanításában, hisz ritmusos játékos és ez által könnyíthet az alapos megjegyzésben. A hónapokról írt verse is különlegességnek számít. Ilyen hónap a December, Szeptember, Június. Ezekben a hónap szépségeit mutatja be, szintén játékosan.
   Gyermek kötetét emelnénk ki jobban, amely ismertebb minden környéken és megtalálható a legtöbb könyvtárban. Ez nem más mint a Víg toportyán nevű kötet. A kötet keretes szerkezetű (kezdődik a „Bogyó Bandi boldogsága” és végződik „Bogyó Bandi búcsúzik” című versekkel). A kötet többségében állatokról szóló verseket tartalmaz, mint például „Tücsökének”, „Libuka meg a taliga”, ’’Esti rigócskák”.
    A versekben megfigyelhetőek az ismétlések több változata. Van olyan, amikor csak egyes szavakat ismétel, mint például a Rudika című versében, minden szakasz a Rubika személynévvel kezdődik, vagy a Tetétleni atyafiak c. versében „tetétleni” szó vagy ahhoz hasonló szavak (pl.”setétleni”). Van olyan, amikor egy egész szókapcsolatot ismétel meg, mint pl. a Bogyó Bandi boldogsága című versének minden szakaszának az utolsó két szava a „szívem szottya”. A szótövek ismétlése is nagyon feltűnő, azaz ugyanazt a szótövet használja, de úgy, hogy egy másik szavat hoz létre, más értelemmel, ez szembetűnően észrevehető a Tyúklétra c. versben (pl.„Tyúkketrecünk/ Tyúkülője… A tyúklétrán: / Tyúkászokkal”). A költő a verseiben a rímekkel játszik, hiszen találhatunk páros rímet (’’Három egér sajtárt rág a kamrában:/ Nincs erő a kajtár macskák karmában!/ Három egér tornácon rág görbe szöszt/ Görcs járjon a bolhás macskák körme közt!’’), belső rímet is egyaránt („Egy kandúr alacsony taligán/ gurult át Balatonaligán”, „Lusta a keleti nagy unka:/ Nem ízlik neki már a munka!”). A szavak kétértelmű jelentésével is játszik a költő, ilyen pl. az egér szó, egyes verseiben valóban az egérről van szó, mint állatról (pl. az Egérnóta, vagy a Cimpike című verseiben) más versében a számítógéphez tartozó egérről van szó („Számítógép egerének hiába a sajt!/Szegény kópé, ezer évet rágódhatna rajt…”- Öreg egerek tánca c. versből, „Kompjúter egere volt Jackie-/ Bajsza se, sajtja se volt neki…")




 Felnőtt versei általában hosszú sorosok, nagy mondani valóval. Ezekből a lírai mondanivalóból kihámozható egy olyan tudás és tudásvágy átadás, amely arra kéri az olvasót, hogy ha nem ért valamit, egy különlegesebb szót olvass utána; hisz használ különlegesebb kifejezéseket, visszanyúl a múltbéli lírai alkotásokhoz. Modern költészetnek tekinthető be az is, hogy egyes verseiben egy másik műből kivett idézetet találunk. Ilyen példának mondanám azt a verscímet, hogy: Az énekes, amelyet 1892 augusztus 15-én írt meg.

 mondjátok majd: „Hasztalan, rideg lét! Színtiszta téboly, őrültség
                            azt hinni, hogy az élet csupán gyöngéden lebegő zenét jelent,
                            lágy fuvolaszót, és semmi mást.” Vagy így dohogtok: „Míly könyörtelen
                            közöny őrli hiába föl azt, aki mit se törődik az élet harcaival.”

   Felnőtt verseiben gyakran használ görög kifejezéseket, vagy személy neveket. Vagy címként vagy vers részeként szerepelnek ezek. Pláné ezeket a verseket a Hazatérés Hellászból című kötetben találhatjuk meg. Ilyen vers cím: Hérondasz mimiamboszai (mimiambosz – a kabarétréfa legrégibb elődje a hellénisztikus korban Alexandriában). Lagida vendégszeretete (Lagida egy hellenisztikus király), Priamosz útja az éjszakában (trójai király a görög mitológiában) Érdekességként megemlíteném, hogy írt Oidipusz és Egy másik Odüsszeia című verseket, amelyek az előzőleg megírt téma alapján van feldolgozva.
  Talán azt mondanánk, hogy minden író/ költőnek vannak olyan versei, amelyeket valakinek címez. Régebb a múzsáknak(ról) írtak, KAF pedig azoknak a személyeknek is írt amelyek számára kedvesek, mint a lányai: Franciska és Krisztinka. Természetesen ezeken a személyeken kívül megemlíthetőek Petőfi, Babits, Arany, Weöres Sándor, Levis Caroll, Edward Lear, Christian Morngensten. Ezek a személyek és ezek a személyeknek az alkotásai valamilyen módon talán befolyásolták az emberi és költői létében.
   A verseiben meg jelenik a számára fontos világ állás, hisz élt a kommunizmus idején és él ma is, a rendszer váltást is megtapasztalta. Mint erdélyi magyar költő követi a magyarság sorsát, tisztában van határaival. KAF-ot egy olyan költőnek mondanánk akiről versei elárulják a nagy tudását, a jártasságát és talán azt is, hogy felnőttként is benne él a gyermeki játék hatalma.