Interjú Kovács András Ferenccel

1. Mi vette rá, hogy írni kezdjen?

Onnan kezdeném, hogy egy olyan családban nőttem fel, ahol nem igazán írtak, de sokat olvastak. Gyermekkoromban sokat festettem, rajzoltam, a természettudományok, a földrajz, az irodalom érdekelt a legjobban. De ez még nem pecsételte meg a írói sorsomat. Úgy gondolom, hogy gyermekként, mindenki ír, de nem tudja, hogy majd mivé válik. A gyerekekben minden módon létezik egy költő, aki valamilyen módon ki akarja fejezni magát, ezt úgy kell érteni hogy írdogál ezt-az. De ezt senki sem tudja, hogy mivé válhat. Szerintem később ez nálam  egy tudatos választás lett, azt hogy az ember írjon. 11-12 osztályos koromba kezdtem el tudatosan írni. Iskolás éveim alatt látszódott is szépen fogalmaztam, de inkább mindig is humán tantárgyak  érdekeltek. Ez az emberben csendesen érlelődött meg.

2. Hogy érezte magát az első verse megírása, kötete megjelenése után?

 Nem mondható, hogy az akkori körülmények között nehezen jelent meg a kötetem, tehát 23-24 évesen már meg volt az első verses kötetem. Ez 1983-ban volt. Én addig mér elég sok verset újra írtam, különféle stílusokban is dolgoztam, kiváltképp a szürrealista (avantgard). Szerintem egy igazán jó verset az ember csak az anyanyelvén írhat, de kellő hallással, valamelyest nyelvtudással az ember idegen nyelven is tud írni, akár románul, franciául, de ez nem ugyanaz. Idézném Weöres Sándort: „Idegen nyelven verset írni olyan, mint kesztyűben zongorázni”.  Amíg az ember elér az első kötetig a cél, hogy ismerjék meg az embert tehát közölni kell.  Ezek a versek nem a semmiből pattantak ki, ez egy folyamat, jól meg kellett válogatni a tömény versekből a megfelelő szöveget, így jött létre 1983-ban a „Tengerész Henrik” című kötetem. És, hogy milyen amikor az első kötete megjelenik? Ez egy nagyon érdekes kérdés. Ezek ilyen torokszorító dolgok, az ember meghatódik, tapasztalatot ad. Az első kötet egy bíztató lépés az ember életébe, egy bónusz, egy útlevél arra, amelyekre visszajeleztek. Én mindig el voltam bizonytalanodva, hirtelen szomorúságot éreztem, valamit leírtam, valamitől eltávolodtam, de lehet ez egyféle szomorúság, hiszen valami kiszakad az emberből. Az az övé is meg nem is, mert hát ilyenkor a közölt versek elindulnak saját útjukra az olvasó felé.  Vannak olyan költök, akik visszafele átírják saját verseiket, pl. Szabó Lőrinc, de én ilyesmire nem vállalkozom, mert ez úgy hívják pontatlanság és őszintétlenség, azért, mert azt amikor írtam, annyit tudtam, úgy gondoltam. Ahogy ismert: kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni. Második kötet az ember életében azt a kérdést veti fel: „nahát akkor most hogy lesz?” az már nagyon komoly, az komolyabban meg van szerkesztve és az is éli a maga életét. Ilyenkor az ember örömet is érez, de úgy, mint az elsőnél itt is kiszakad, valami eltávolodik az emberből. Ilyenkor az ember a sírás határán van, hiszen ürességet hagy az emberben.

3. Volt önnek olyan személy az életében, akit példaképnek nevezhetne irodalom téren?

 Nem volt. Az az igazság, hogy gyerekkoromban elég sok mindenkit olvastam. Egy olyan színházi családban nőttem fel (apám rendező, anyám színésznő), akikhez gyakran jártak erdélyi magyar írók. Ettől eltekintve nagyon szerettem József Attilát, mai napig olvasom, Babits Mihályt. Édesapámra nagyon felnéztem, de ettől nem nevezhetem példaképnek. Sok hatást át kell engedjen magán az ember, hogy igazi személyiséggé váljon, így válunk érdekessé. Meghatározó pillanat volt az életemben a Gilgames és Homérosz olvasása.

4. Egy egy vers megírásával mennyit szokott ön dolgozni?

Abból indítanék, hogy Weöres Sándornak volt egy olyan diplomadolgozata, aminek az volt a címe, hogy: „A vers születéséről”. Mindig erre hivatkozom, nem tudom másképp elmondani, ő megírja, hogy melyik vers hogyan születik meg. A vers nem keletkezik hirtelen az emberben, hanem a vers egy dallamfoszlány, az két-három szó, nem érzés. Valamikor csak egy ötlet, van olyan amikor félig megálmodik az ember,ami egy mondatból jön, van ami hirtelen jön. De van olyan vers is, amelyet az ember egy-két éven át írja.  Ez a pontos kifejezés szavak kellenek egy vershez. Én mai napig kézzel írom a verseket, nem tudok egyenesen géppel írni. Most is néha ceruzával vagy tollal. Megtörténik az az eset is, hogy hibátlanul jön ki a vers, de van olyan is, amin folyton javítunk. A vers maga egy rejtélyes folyamat. Léteznek olyan emberek, akik géniuszok, de legtöbbször is a verseken komolyan dolgozni kell. Egy dolog, ha az embernek van valami tehetsége, és más dolog az, ha megtanul írni. A vershez nagyon biztosan oda kell nyúlni.

5. Hogyan befolyásolja önt a magánéletében történő dolgok a versek tartalmát, írását illetően?

 Ez csalóka dolog, hiszen ha egyáltalán írásról beszélünk ahhoz szerkezet és stilizáció szükséges. Én azt szoktam mondani, hogy úgy tűnik, hogy magánéleti dolgok is vannak némely versekben, de ezeket mindig fenntartásban kell kezelni, mert a költészet már maga stilizált. Kétségtelenül vannak ilyen verseim is, csak nem ajánlanám az irodalmi történészeknek sem, sem a kritikusoknak, hogy ezekből kihámozzanak valamiket a magánéletemmel kapcsolatosan. Verset írni, az óhatatlanul szerepjáték. A magánéleti dolgok a romantika korban igen erős volt, de Petőfi is stilizált. A romantikának az volt a lényege, hogy közvetlen legyen. Vannak olyan költők, akik a magánéletüket mintha beemelnék a verseikbe, ilyen például Petri György, de kérem gyanakodni tessék ennek valóságában.  Nem szabad elhamarkodott következtetést hozni.

6. Van bármilyen jelentősége annak, hogy olyan sok helységnevet említ verseiben?

Ez inkább a gyermekversekre jellemző, de a felnőtt versek egy részében is megtalálható, ezt úgy szoktam hívni: jelenlétnek, sokféleségnek, dicsérete.

Azért van, mint már említettem az legelején, szeretem a földrajzot, hatodikos korom óta képeslap gyűjtő vagyok. Az egész világról van képeslapom.

Mindig távolságot, ölelést ad az egésznek. Különben, elárulom, hogy Weörös Sándor is földrajz szakot végzett ,és nála is megfigyelhető a tájnevek használata.

Na, már most a gyermekversekben a játék kedvéért, székelyföldi helységnevek, többnyire a játékért, de van számomra jelentőségük olyan mint egy létező és nem létező virtuális világ birtokba vétele. A felsorolás, enumeráció  fontos volt, Umberto Eco: A lista mámora, ajánlom olvasásra…. A felsorolás már maga eksztázis.

Francia szakon végeztem és két mű nagyon fontos volt nekem, két meghatározó 20. szabadi, az  egyik átlepett a 21. század-ba is, Horhe Luis Borges, a 80 évek elején már elkezdtem olvasni, ezek mind a világ egymás mellettiségéhez kapcsolódik, másik most nemrégiben halt meg, egy tanár ember volt, Umberto Eco.

Ez a két elért mű, Eco ,kiváló esszéket írt, nagyon érdekesek, mindent átölelő, a világ teljessége, a világ szépsége, és tulajdonképpen ilyen Volces is.

Na, ugye a helyneveknél tartottunk, és innen kanyarodtam ki, próbálom tartani magam, szerteágazó stílusát, sok minden van erős hatással. Egy angol költött tudok megint mondani, Eliot, egy nagyon nagy lélegzetű, szigorú költészetről van szó. Számomra legalább annyira fontos volt a 20. század világlírája, mint  magyar. Tehát azokat is jórészt magyarul olvastam, kivétel ha nem volt francia.

7. A verseiben a zeneiség, a ritmusosság

Többféleképpen lehet a szavakat összefűzni. Kórus tag voltam, tudok énekli, 91-92, ekkor jelent meg a kötetei, 89 után, nem lehetett rendszeresen közvetíti, cenzúra volt, de ő közben dolgozott… 93-ban jelent meg az első felnőtt kötet, de abban is már rég megírt versek vannak.

Szójáték: a játék miatt van, és az illető vers tárgy ha megköveteli, nem csak gyermekversekben vannak, felnőttek is vannak

(Szilágyi és Hervai Gizella verseiben figyelhetőek meg legjobban a szójátékok)

Vannak más költők akik sokkal komolyabban veszik a versekben a szójátékokkal való játékokat, mint én a szójátékok, és rímjátékok hozzátartoznak a költészethez (megint pl. mond, hogy kik jobbak nála) a színességhez, a sűrítéséhez hozzájárulnak, játékos billegés. (az angol metaforikus, tömör nyelv-Shakespeare-től kezdődik az angol nyelv….)

Latint tanult 4 évig, de nem tud olyan nagyon jól.

8. Ki támogatta…

A szüleim számára meglepetésként kezdtem, 11-12 osztályban, a választás időszaka, olyan típusú voltam, aki  nem hozta felszínre a választásait, soha nem mondtam el, hogy  a szüleim kik.. támogatást leginkább úgy kaptam, hogy író, költő társaimnak odaadtam a műveimet, elolvasták, igazán nagyon nehéz tanácsot adni induló költőnek, nem lehet tanácsot adni, a szakmát meg  kell tanulni és ha tehetség van, azt  gondozni, dolgozni kell… rengeteget kell olvasni, és szeretni, amit csinálsz.

Nagyon sok embertől kapott támogatást, visszajelzések, 70 után, 80 évek elején, néhány írástudó szeretett volna felfedezni. Apám, amikor látta, hogy komolyan verseket írok, jó drukker volt, mindennek meg kellett tanulni az anatómiáját, meg lehet tanulni szonettet is írni, de a használt forma nem teszi az embert költővé. Ha az emberben nincs tehetség, az látszik, a penzumokon túl van a költészet, a nyelv kezelése, kell az a plusz, ami túl van a formán, kell a sokféleség, a nyelv hajítottsága.

A magyar nyelv nagyon jó hangsúlyos, és hangsúlytalan verselésre, a hexameterek, a disztichonok. egyszer hangsúlyos és hangsúlytalan. Fiatal korom óta törekszem a zeneiségre.

9. Inkább felnőtt vagy gyermekverseket ír szívesebben?

2008-tól, kevesebb dolgot írtam, nincs időm, csak a töredékek gyűltek össze, de ln azt tartom, hogy nem is kell minden nap írni, az agy  és a csukló működésén van  a lényeg. A lényeg  a töredékeken van, elkezdem, írok pár sort, majd elrakom pát  napra, egy hétre, egy hónapra vagy akár egy évre, majd egyszer előkerül,… régebben írtam éjjel is, a reggelek, és a délelőtteim foglaltak. Én bármit írok szívesen, legyen gyermek- vagy felnőtt vers, csak lenne időm már rá. Amikor neki fogok, nem tudom, hogy abból gyermek vagy felnőtt vers lesz, van amikor egy dallamból indul ki. Verset írni szeretek a legjobban. Színdarabot szeretnék írni, a 80-as évektől meg vannak a szinopszisaim. A költészeten kívül, leginkább a színház érdekel, a rendező, színdarabokat megírni, ezeket szeretném megvalósítani még.

10.Van a közel jövőben újabb kötet?

Nincs, az elmondott okok miatt, nincs időm. A rendszerváltás után, mivelhogy kiadtak 2 kötetet is, azt hitték, hogy sokat írok, de ez nem így van, mert akkor fel volt gyűlve, és így tudtam kiadni (a cenzúra miatt). Amikor kiad  egy író egy kötetet, akkor a saját kötetétől eltávolodik. Akkor van kész egy vers, amikor kötetbe belekerül, eleje és vége van. A verseknek is meg van a maguk helyük a kötetben, hogy hogy válaszolnak egymásnak. A zenét nagyon szeretem, de nem tudok egyetlen hangszeren sem játszani.